>riportot készítette: Gesztesi Anita
      

IPM: Végül is mivel foglalkozik a döntéselmélet?
R. T.: Természetesen a döntésekkel. Egyénivel és csoportossal is. Kutatócsoportunk a tudomány egy részterületét, a többszempontú, csoportos döntéseket vizsgálja. Ennek lényege, hogy több alternatíva birtokában, több szempont alapján, adott döntéshozói körnek kell segítséget nyújtani az optimális megoldás vagy megoldások kiválasztásához. Vegyünk egy egyszerűnek tűnő példát! Egy család házat szeretne venni, de képtelenek kiválasztani a legmegfelelőbbet. E probléma megoldására készülhet döntési modell, amihez az első lépés mindig a cél pontos meghatározása. Ez jelen esetben a legmegfelelőbb ház kiválasztása a rendelkezésre álló erőforrások alapján. 
A cél határozza meg a szóba jöhető alternatívákat és a szempontokat is. Ilyen szempont például az ár, az alapterület, a megközelíthetőség, a zöldterület közelsége, az infrastruktúra stb. Látható, hogy számos, olykor egymásnak ellentmondó szempontot kell figyelembe venni, ami egyébként a döntési problémák egyik jellemzője. A döntéshozói kör itt az anya, az apa és a gyerekek. Persze nem biztos, hogy a gyerekek véleménye minden szempontnál figyelembe vehető. Ezért fontos a döntéshozók szavazóereje, az, hogy egyes szempontokban a véleményük milyen mértékben számít. És a szempontokat súlyozni kell, hogy különbséget lehessen tenni a nagyon, a közepesen és a kevésbé fontosak között. Ráadásul a szempontok mértékegysége különböző lehet. Mivel a döntéshozatal során az alternatívákat a szempontok szerint értékelni kell, ezért előre meg kell adni az értékelések módját, úgy hogy az értékelések és súlyozás öszszegzése után az alternatívák értelmes rangsorát kapjuk. A döntéstámogató szoftverek lehetőséget adnak a döntési modellek kényelmes felépítésére és megoldására. Hangsúlyozzuk, hogy itt döntéstámogatásról van szó, ezért a megoldás csak javaslat. A döntés joga és felel?ssége, esetünkben, a családé.

IPM: A szempontoknál maradva, tehát vannak objektívek és szubjektívek. Mindkettőt be tudják építeni a modellbe?
R.T.:Természetesen, és szükséges is, mert értelmes döntés elképzelhetetlen az egyik vagy másik nélkül. Objektív szempontok esetén számszerűsített adatokat kell beszerezni. 
A szubjektív szempontok szerinti értékelésekhez pedig szakembereket vagy szakembercsoportokat kell felkérni, gyakran többet is, mert ma már ritka, hogy valaki minden részterülethez ért. Sőt, az esetek többségében a szempontrendszer kialakítása is az ő segítségükkel történik. 

IPM: Európában Belgium és Franciaország e tudomány bölcsője, és ezért használata fokozatosan elterjedt az Európai Unióban is, de Amerikában szintén dinamikusan fejlődik. Tudományos megközelítésében milyen különbséget jelent az, hogy a döntési kultúra eltér a két kontinensen? 
R.T.: Amerikában a döntés során mérlegelnek a döntéshozók, és azt határozzák meg, hogy két lehetőség közül melyik előnyösebb vagy előnytelenebb. Ezzel szemben, az Európában elterjedt döntésmechanizmusra inkább az osztályzás a jellemző. Az amerikai módszertan lényege az úgynevezett páros összehasonlítás. Ez azt jelenti, hogy az alternatívákat különböző szempontok alapján, páronként mérik össze. Például, ha autóvásárlás a cél, és két márka közül kell választani, kiválasztják szempontként az árat, a színt, a biztonságot és a fogyasztást, majd a döntéshozók minden szempont szerint értékelik, melyik márka hányszor jobb a másiknál. Például "A" márka ára másfélszer kedvezőbb, de a biztonsága csak fele annyi, mint "B"-é. Végül a páronkénti összehasonlítások értékeit összesítik, és így egy rangsort kapnak. Látható, hogy a döntéshozó végig részt vesz a döntési folyamatban, hiszen ő generálja a súlyokat, és ő végzi az összehasonlításokat is. Szemben az európai módszertannal, ahol a súlyokat szintén a döntéshozó adja meg, de az alternatívák szempontok szerinti értékelése hasznossági függvények segítségével történik. Pontosabban, hat előre megadott függvény valamelyikével, mely függvényt szintén a döntéshozó választja ki. Mivel itt a döntéshozó sokkal kevésbé vesz részt a döntéshozatalban, ezért a súlyok interaktív módon is megadhatók. Ez azt jelenti, hogy változtathat az eredeti súlyokon, így több lehetőséget is megvizsgál. A módszer atyja szerint olyan ez, mint amikor a repülőgép pilótája próbálgatja a botkormányt, és a gép arra repül, amerre éppen irányítja. Az általunk, az MTA SZTAKI-ban kidolgozott WINGDSS elnevezésű módszertan és szoftver a kettőt ötvözi. 
A súlyokat a döntéshozók adják meg számszerűsítve, vagy páros összehasonlítással. Az alternatívák kiértékelésére hasznossági függvényeket használunk, de szemben az európai hat függvénnyel, azok mindig az adott problémától függenek. De ezenfelül van még egy lényeges eltérés. 
A döntéshozók szavazóereje - tudomásom szerint - csak a mi módszertanunkban van figyelembe véve.

IPM: A három közül melyik a leghatékonyabb?
R.T.: Nincs univerzálisan üdvözítő módszer, mindig az aktuális problémától függ, hogy melyiket célszerű alkalmazni.

IPM: Közel száz, igen különböző döntéselméleti probléma megoldásában vett részt külföldön és itthon is. Van kedvence? 
R.T.: Eddig az egyik legszebb és legbonyolultabb munkánk a 4-es metró nyomvonal-változatainak összehasonlító értékelése volt. A 4-es metró előzetes környezeti hatástanulmány hiánypótlásának részeként - ami a Gellért-hegyi karsztvizet is érintette -, Verrasztó Zoltán környezetvédelmi szakmérnök együttműködésével és 
a döntéstámogatás modern matematikai eszközeinek felhasználásával 12 nyomvonal-alternatívát értékeltünk 16 digitális térképre alapozott szempont figyelembevételével és 15 szakértő közreműködésével. Szempont volt a levegő minőségének változása, a talajvíz, a rétegvíz és a karsztvíz érintettsége, zöldfelületek és parkok veszélyeztetettsége, építészeti-régészeti örökség és védendő objektumok, a műszakilag veszélyeztetett épületek, zajhatások, rezgési hatások, az érintett lakosság egészségi állapota és a tömegközlekedési igények kielégítése. A szempontok nagy részét mi javasoltuk a szakértőkkel történt egyeztetések után. A fő nehézséget 
a döntési modell digitális térképi technikával történő felépítése és megoldása jelentette. Minden alternatívát minden szempont szerint értékelni kellett, ami szükségessé tette az egyes nyomvonalak szempontok szerinti hatásterületeinek digitális térképen történő meghatározását, és a hatásterületekre vonatkozó értékelési módszerek kidolgozását.
A szempontok csoportos súlyozása és a nyomvonal-alternatívák értékelése után a WINGDSS szoftverrel öszszesítettük az eredményeket, melynek eredményeképpen megkaptuk 
a nyomvonal-alternatívák rangsorát. Ez alapján döntött a hatóság a legjobb változat mellett, ami költségesebb mint az eredeti, de például a nyomvonal elkerüli a karsztvizet tartalmazó kőzetet.

IPM: Bár az elején egy házvásárlás példáján keresztül mutatta be a modellépítést, de gondolom, nem egyének, inkább magán- vagy állami cégek problémáival találkozik. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartja, hogy a döntéselmélet fokozatosan beépüljön a mindennapjainkba?
R.T.: Igen, biztos vagyok abban, hogy idővel elterjed, mert óriási lehetőség van benne. És azért is, mert egyre több döntésről derül ki, hogy rossz, és ezt egy idő után a társadalom nem fogja elviselni. Úgy gondolom, ha túl bonyolult egy probléma, akkor érdemes a döntéselméletet alkalmazni, akár egy személy, akár egy cég kéri. Tapasztalatom szerint itthon még nem terjedt el eléggé ez a tudomány. Többnyire akkor keresik fel a döntési problémákkal foglalkozó intézményeket, ha sürget az idő, vagy túl nehéz a döntés, vagy túl nagy a döntés kockázata. De sokan vissza is lépnek, megriadnak a szakértők igénybevételétől, amikor megtudják, hogy a döntés-előkésztők minden lényeges információt eltárolnak, s így később minden visszakereshető. A szakértők adatai, a szempontok, és az is, hogy ki mit mondott. A döntéselmélet egyik előnye épp az, hogy átláthatóvá, nyomon követhetővé teszi a bonyolult folyamatokat, következésképpen jobban ellenőrizhetővé is. Ráadásul költségkímélő, mivel sokkal gazdaságosabb számítógépen modellezni, mint a valóságban kipróbálni a lehetőségeket.

IPM: Nem gondolja, hogy a végeredmény túl sok szemponttól függ, és ezért olykor megkérdőjelezhető?
R.T.: Valóban, a kapott megoldás nagyban függ a döntéshozók által kiválasztott szakértőktől, az abban a pillanatban rendelkezésre álló információktól és a súlyoktól. És a választott módszertantól is. További kihívást jelent, hogy modelljeinkbe még nem építettük be a kockázatot, valamint 
a döntés pszichológiájával is többet kellene foglalkozni. Mégis, a hiányosságok ellenére, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a döntéselmélet-bázisú megoldások megalapozottabbak. De nem ez a legnagyobb előny, hanem az, hogy a rendelkezésre álló információkat számba veszik, rendszerezik, és az adott cél ismeretében új információk állnak rendelkezésre. Gondoljon a környezeti katasztrófákra! Ha tudjuk, hogy be fog következni egy gátszakadás, vagy árvíz fenyeget, előre fel lehet rá készülni. Digitális térképen modellezni lehet, hogy ha a víz egy métert emelkedik, akkor mely területeket önt el, és melyek kerülnek veszélybe, ha tovább emelkedik. Márpedig ez lehetővé teszi a felkészülést a károk enyhítésére! A döntési módszertan jelentősége abban áll, hogy számítógépes kísérletekkel modellezni lehet olyan eseményeket, amelyek közvetlenül nem vizsgálhatóak. És ez az óriási előnye!

IPM: Végzettsége alapján lehetne matematikus. De választhatta volna hivatásul a közgazdaságtant vagy az informatikát, mégis a döntéselmélettel foglakozik. Mit talál ebben a tudományban, ami a többiben nincs meg?
R.T.: A mindennapi kihívást. Azt, hogy ez a terep még nincs bejárva, olyan tér, ahol naponta újabb és újabb megoldandó problémával találkozom mind a kutatás területén, mind a Budapesti CORVINUS Egyetemen az oktatás során. Ez gyakorlati és dinamikusan fejlődő tudomány, aminek jelenleg még hiányzik a precíz elméleti háttere.

IPM: Ha tehetném, én is biztos tesztelném a saját életemben a rendszer megbízhatóságát. Ön próbálta már egy személyes problémáját valamelyik modellel megoldani?
R.T.: Nem, szoftverbe nem írom be az adatokat, és modellt sem építek fel. De nem is szükséges, mert én eleve így gondolkozom, módszeresen. Éppen ezért, nagyon ritkán hozok ad hoc döntést.

Szakmai életrajz:

Rapcsák Tamás (58). Okleveles matematikus, az MTA doktora (1998) operációkutatás és döntési rendszerek témában, 
1999 júliusa óta a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (2004-től Budapesti CORVINUS Egyetem) MTA SZTAKI-ba kihelyezett Gazdasági Döntések Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 

1999-2002 között Széchenyi porfesszori ösztöndíjas, 2003-ban Bolyai Farkas Díjat és BKÁE Aranyérmet kap. 
Kutatási területe: Nemlineáris optimalizálás és egyensúlyi rendszerek, döntési és környezeti modellezés.

Elérhetőség:
Dr. Rapcsák Tamás
MTA SZTAKI, Operációkutatás és Döntési Rendszerek Osztály
e-mail: rapcsak@sztaki.hu