A létrehozott térinformációs rendszer (az alaptérképpel és az adatbázissal együtt) azt a célt szolgálja, hogy komplex természeti, gazdasági és/vagy társadalmi folyamatok megjelenítéséhez és időbeli vizsgálatához földrajzi hátteret szolgáltasson. Az elkészült rendszer mind térképi tartalmában, mind a hozzá kapcsolódó adatbázisait tekintve folyamatosan bővül. Térinformatikai eszközök segítségével számos környezeti probléma egyszerűbben modellezhető.

Levegőszennyezés, felszíni víz és talajvíz szennyezés, zajszennyezés

Különböző szennyezések vizsgálatánál rendkívül fontos az adatok térbeli és időbeli megjelenítése, értékelése. Az esetek többségében nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű mért adat, ilyenkor azonban modellezés segítségével nyert számított értékeket lehet figyelembe venni. Az eredmények megjelenítése és megfelelő adatokkal (pl. mért adatokkal) való összehasonlítása után új információk nyerhetők. Például meg lehet állapítani adott szennyezőforrás esetén annak a környezeti szennyezésben játszott szerepét és intézkedéseket lehet tenni a környezeti terhelés csökkentésére.

Monitorozás

Sok esetben nemcsak adott időállapotra vonatkozóan van szükség a környezet állapotának ismeretére, hanem tudni kell annak egy időszakon belüli változását is. A lehetséges környezeti változások előrejelzéséhez a múltbeli állapotokat tükröző - lehetőleg hosszú - adatsorokra van szükség. Ezeket - tekintve, hogy szorosan kapcsolódnak a földrajzi környezethez - célszerű térinformatikai rendszerben kezelni, további elemzések és értékelések céljából. 

Tipikus példa erre Budapest levegőminőségének monitorozása, amelynek során a fővárosban napi szinten vizsgálják a légszennyezettségi adatokat, a mérőállomások adatai alapján. A mérőállomások száma és elhelyezése adott, ezért a mért adatok interpolációjával készülnek el a napi légszennyezettséget mutató térképek. 

Beruházások előkészítése

Új beruházásoknál törvény írja elő az adott beruházás környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát. A környezetünket alakító természeti tényezők a földtani szerkezet, a földtani felépítés, a domborzat, az éghajlat, azon belül a levegő, a vízrajzi tényezők, a biogén tényezők, azon belül a növényzet és az állatvilág, valamint a talaj. A felsoroltakon kívül figyelembe kell venni az emberi tevékenységet. Nagy beruházások esetében számos egyéb szempontot is figyelembe kell venni, ezért az adatok egy rendszerben történő kezelésére, különböző tematikus elemzések elvégzésére és az eredmények vizuális megjelenítésére irányuló felhasználói igények kielégítését segíti a térinformatika alkalmazása. 

Ilyen feladat volt például a budapesti 4-es metró tervezett nyomvonal változatainak összehasonlító értékelése, amelynek során a következő szempontokat kellett figyelembe venni: épületek állapota, forgalomszervezési szempontok, védett épületek, földtani viszonyok, levegőminőség, felszín alatti vizek, zajterhelés, rezgés. Az adatok térinformatikai rendszer adatbázisaiként való eltárolása, illetve megfelelő szintű feldolgozása és a különböző döntési szempontokhoz rendelt tematikus megjelenítése a döntéselőkészítés szerves részét képezte a leginkább megfelelő nyomvonal kiválasztásához.

Forgalomirányítás

Városi forgalomirányítás megtervezéséhez is segítséget jelent a térinformatika, mivel lehetőséget ad a korábbi évek vagy évtizedek baleseti statisztikáinak térben és időben történő kényelmesebb kiértékelésére. Ha a balesetek helyszínét és kimenetelét különböző nagyságú és színű jelek szimbolizálják, akkor a város közlekedési rendszerének kritikus és veszélyes pontjait könnyen azonosítani lehet a baleseti statisztika alapján. A vizsgálatok alapján javaslatot lehet tenni a forgalomszervezés továbbfejlesztésére, alkalmazkodni lehet a gyorsabban változó közlekedési viszonyokhoz, és ezáltal meg lehet előzni baleseteket. 

További alkalmazási területek

Különböző veszélyeztetettségi szintek megállapítása; árvíz által veszélyeztetett térségekben az épületek és termőföldek esetében az elmúlt évszázad árvízi adatait feldolgozva létrehozható hatékony katasztrófavédelmi rendszer. 

A Budapest térinformációs rendszer a MapInfo segítségével készült és ennek a formátumában (*.tab) került tárolásra. A formátum konvertálható a térinformatikában elterjedt ArcView shp, az AutoCad dxf és a MicroStation dgn formátumaira is. 

Az adatbázisok részben a MapInfo saját adatbázis-kezelő rendszerében kerültek tárolásra, részben az Access adatbázis-kezelőben, amely lehetővé teszi, hogy konvertálás nélkül is dolgozni lehessen az állományokkal MapInfo-ban. Ez utóbbi módon a nem grafikus adatokat tartalmazó táblázatok kerültek tárolásra. 

A teljes Budapest állomány a polgári térképészetben jelenleg használt EOV (Egységes Országos Vetület) rendszerben készült el. Az alaptérkép 1:30 000 méretarányú térkép részletességének felel meg, bizonyos elemek azonban ennél nagyobb részletességgel kérdezhetők le. Ez a méretarány csak elméleti, mivel a térkép nagyítható és kicsinyíthető, de a nagyítás következtében nem nő a tartalmi részletesség egy 1:30 000-es térképhez képest.
 

Az alaptérkép állományai azzal a filozófiával készültek, hogy alkalmasak legyenek akár egész Budapest területének, akár egy-egy részterületnek a bemutatására. Bizonyos alkalmazások esetén a vizsgálat csak szűkebb térségre vonatkozik, ezért ilyenkor nincs szükség Budapest teljes területének 
a megjelenítésére. Ebben az esetben célszerű, hogy az állománynak csak az adott területre vonatkozó része kerüljön felhasználásra, ami egyben gyorsítja is a rendszert, mert kevesebb adatot kell beolvasni. Részterületenként lehet kezelni a 23 budapesti kerületet, továbbá a fővárossal szomszédos néhány várost és községet is. Valamennyi fedvényt egyszerű módon le lehet válogatni egy előre meghatározott részterületnek megfelelően. 

A részterület(ek)nek egy-egy azonosítóval történő meghatározása alapján a grafikus elemek adatbázisaiból leválogathatók az egy vagy több részterületre vonatkozó objektumok. 

Fedettségi viszonyok (fedvénynév, majd zárójelben a tartalmi megfelelője a térképen):

1. alapszín (rét-, mező-, szántó területek);
2. erdők, több mint 500 poligon;
3. parkok (parkok és a lakótelepek körüli zöldterületek), több mint 700 poligon;
4. lakóterület (az összes lakóövezet, kivéve a lakótelepek épületei; a belvárosi bérházak és a zöldövezeti kertes házak nincsenek megkülönböztetve), több mint 1000 poligon;
5. lakótelep (a lakótelepek épülettömbjei), több mint 5000 poligon;
6. iparterület (gyártelepek, rendező pályaudvarok, bevásárlóközpontok épületei), több mint 450 poligon;
7. Duna (minden felületi víz, ide tartozik a Duna és az összes tó, víztározó, valamint a strandokon az egyes medencék is), több mint 100 poligon;
8. terek (a nagyobb felületként megjelenő terek), több mint 100 poligon (az adott terek nevei is eltárolásra kerültek). 

Vonalas elemek: 

1. Kategorizált úthálózat az autópályáktól a földutakig. Összesen 7 kategória került elkülönítésre. Megjelenítési szempontokat is figyelembe véve minden utca két különböző módon is eltárolásra került. Először minden út felületként került meghatározásra, amivel elérhetővé vált, hogy a különböző nagyítási fokozatok esetén arányosan változik az utcák szélessége. A másik tárolási módnál az utcák egyszerű vonalas elemként kerültek be a rendszerbe. Itt minden utcához egy, az utcák tengelyét kijelölő vonal tartozik. Az utcatengelyes állományoknál az adott közterület neve is szerepel, melyek ezáltal kereshetővé váltak. Az utcatengelyek száma meghaladja a 15000-et. 
2. Vasutak (vasútvonalak, a rendező-pályaudvarokon a mellékvágányok). 
3. Patakok (ide tartoznak az igen kis kiterjedéssel bíró felszíni vízfolyások, illetve az öntöző- és egyéb csatornák is), több mint 250 vonalas elem. A névvel rendelkező vízfolyásoknál lekérdezhető azok neve is. 
4. Kerítések (nagyobb elkerített területek - pl. repülőtér, katonai lőtér, temető - körül épített kerítések), több mint 100 vonalas elem.
5. Városhatár (Budapest közigazgatási határa).
6. A szintvonalak az utcákhoz hasonlóan kétféle módon kerültek tárolásra. Egyrészt vonalas elemként, másrészt a főszintvonalak, nagyobb vastagságuk miatt felületként is. A vonalas elemként tárolt szintvonalrajznál minden szintvonalhoz bevitelre került a hozzá tartozó magassági érték. Összesen több mint 2000 vonalas elem tartozik a szintvonalrajzhoz. Az alkalmazott alapszintköz 10 m. 
7. Kerületek (Budapesten a kerülethatárok, a fővároson kívül a községhatárok szerint), a 23 kerület és a környező községek, összesen 55 poligon.

Névrajzi elemek: 

Az egyes úthálózati szintekhez kapcsolódóan rendelkezésre állnak az utcákhoz tartozó közterületnevek mint poligonok, ebből következően nem szerkeszthetőek.

Ebbe a kategóriába tartozik Budapest és környékének teljes tömegközlekedési hálózata:

1. villamosjáratok (minden villamosjárat külön vonalként került tárolásra, a járatszám és az aktuális BKV menetrend lekérdezhető minden egyes járatra);
2. autóbuszjáratok (hasonló a villamosokéhoz, de a gyorsjáratú buszok járatait nem tartalmazza);
3. trolibusz (az összes trolibuszvonal külön vonalként került tárolásra, a járatszámuk és a menetrendjük lekérdezhetők);
4. Metró-HÉV (mindhárom metróvonal és az összes HÉV vonal, továbbá a fogaskerekű és a libegő járatait is tartalmazó állomány, csak a járatok neve kérdezhető le);
5. villamosmegálló (az összes budapesti villamosmegálló szerepel, lekérdezhető az egyes megállókra vonatkozóan az ott megálló járatok száma), több mint 300 megálló;
6. autóbuszmegálló (az összes budapesti és a Budapestről induló helyi busz megállóit tartalmazza az állomány, a járatszámok itt is lekérdezhetők), több mint 2000 megálló;
7. trolibuszmegálló (az összes budapesti trolibuszjárat megállóit foglalja magában az adatbázis, lekérdezhetők a járatszámok megállónként), összesen több mint 150 megálló;
8. Metró-HÉV megálló (a három metróvonal, a HÉV járatok és a fogaskerekű állomásai).

A Budapest térinformációs rendszerben lévő folyamatosan bővülő adatbázisok elsődleges célja, hogy minél több lehetőséget biztosítsanak gazdasági, társadalmi és környezeti folyamatok összefüggéseinek vizsgálatához. 

Az adatok a budapesti kerületekre, a fővároson kívüli községekre és a városokra vonatkoznak. 

Az adattáblák hosszabb idősorokat ölelnek fel, ezért jó alapot adnak időbeli változások vizsgálatához. A meglévő állományok a következőképpen csoportosíthatók:

1. közlekedés és távközlés;
2. közműhálózatok;
3. lakásviszonyok;
4. népesedés;
5. pénzügy, kultúra, oktatás ;
6. költségvetés;
7. egyéb.

Az adattáblák mindenütt a budapesti kerületekre nyilvántartott, az 1985-2002 közötti időszakra vonatkozó adatokat tartalmazzák. A következő adattáblák érhetők el:

Közlekedés és távközlés

1. 1000 főre jutó nyilvános telefonvonalak száma (db);
2. nyilvános telefonok száma (db);
3. telefonvonalak száma (db);
4. közparkok területe (m²);
5. burkolatlan utcák hossza (km);
6. burkolt utcák hossza (km);
7. burkolt utcák alapterülete (m²);
8. burkolt gyalogjárók (járdák) területe (m²).

Közműhálózatok

1. egy főre eső gondozott parkterületek nagysága (m²);
2. gázfőcsőhálózat hossza (km);
3. gondozott parkok területe (m²);
4. játszóterek száma (db);
5. játszóterek területe (m²);
6. közcsatornahálózat hossza (km);
7. távfűtővezetékek hossza (km);
8. vízcsőhálózat hossza (km).

Lakásviszonyok

1. épített lakások átlagos alapterülete (m²);
2. épített lakások száma (db);
3. felújított lakások száma (db);
4. lakásállomány (db);
5. lakásbérlemények száma (db);
6. megszűnt lakások száma (db);
7. háztartási gázfogyasztók száma (db);
8. melegvízhálózatba bekapcsolt lakások száma (db);
9. távfűtéses lakások száma (db).

Népesedés 

1. állandó népességen belül a felnőtt korúak száma;
2. állandó népességen belül a gyermekkorúak száma (14 éves korig);
3. állandó népességen belül a munkaképes korúak száma;
4. állandó népességen belül a nyugdíjasok száma;
5. állandó népesség;
6. lakónépesség.

Intézmények

1. önkormányzatok;
2. rendőrségek;
3. tűzoltóságok;
4. nagykövetségek;
5. postahivatalok;
6. egyetemek és főiskolák;
7. színházak (még készülőben);
8. ATM automaták Budapesten (még készülőben).

Költségvetés

1. bevételek (ezer Ft);
2. bevétel helyi adóból (ezer Ft);
3. bevétel SZJA-ból (ezer Ft);
4. bevétel normatív állami támogatásból (ezer Ft);
5. bevétel céltámogatásból (ezer Ft);
6. bevétel címzett támogatásból (ezer Ft);
7. kiadások (ezer Ft);
8. összes működési kiadás (ezer Ft);
9. egészségügyi és szociális kiadás (ezer Ft);
10. oktatási kiadás (ezer Ft);
11. kommunális kiadás (ezer Ft);

12. szórakoztatási és sport kiadások (ezer Ft);
13. felhalmozás (ezer Ft).

Egyéb

1. Természetvédelmi területek (Természetvédelmi Területek, Tájvédelmi Körzetek, Védett Természeti Értékek, helyi védett értékek).
2. Háborús kárstatisztika (Budapest lakásállományában keletkezett károk 1944-45-ben).

Domborzatmodell

A Budapest térinformációs rendszer keretében rendelkezésre áll 10 m-es alapszintközű szintvonalrajz. Minden egyes szintvonalhoz kapcsolódóan tárolásra került a hozzá tartozó magassági érték is. Ennek alapján interpolációval készíthető olyan tematikus térkép, mely a magassági viszonyokat tükrözi. Az elkészült tematikus térkép előnye, hogy minden pontra megkapható a magassági érték, amit a program a szintvonalak interpolálásával számít ki.) 

A magassági viszonyokat mutató tematikus térkép a továbbiakban felhasználható digitális domborzatmodellezéshez is. A domborzatmodell kombináltan is alkalmazható más elkészített tematikus térképekkel együtt.

Adott időpontra vonatkozó adatok kezelése

Bizonyos feladatok esetében csupán adott időállapotra vonatkozóan érdekes a különböző adatok térbeli elhelyezkedése. A térinformatika ehhez is támogatást nyújt. A bemutatott példák esetén a környezeti problémákban előforduló szennyező anyagok koncentrációi képezik a vizsgált térbeli adatokat, de bármilyen más térbeli adat is hasonlóan kezelhető.

Ha csak egy adat térbeli változásának vizsgálata a cél, azt a következőképpen lehet megvalósítani:

Lehet mért, vagy modellezésből származtatott értékekből (illetve a kettő kombinációjából) kiindulni. Az esetek többségében nincs mód arra, hogy a vizsgált célterületről, azt nagy sűrűséggel lefedő mérőállomások által szolgáltatott adatok alapján lehessen következtetni. Ezért rendszerint a csekély számú mért adat csak ellenőrzésként szolgál a modellezett értékek mellett. 

A vázolt kiindulási adatok alapján elkészíthetők olyan tematikus térképek, melyek az adott anyagok (pl. valamilyen légköri szennyezőanyag) mennyiségét mutatják a vizsgált terület minden egyes pontjában. 

A megjelenítésnél a fő problémát az okozza, hogy bár az adott anyag térbeli eloszlása szemléletesen látható, ugyanakkor a valós földrajzi környezet rejtve marad. Ez a felületi színekkel történő szemléltetésből következik. A teljes célterületet lefedő felületi színek kitakarnak minden más alaptérképi tartalmat. 

A térinformatikai eszközök segítségével ez a nehézség megoldható, az elkészült eredménytérkép átlátszóvá tehető, ezáltal földrajzi környezetbe helyezhetők az adatok, továbbá a térkép bármely pontjára állva az egérrel, automatikusan lekérdezhető az adott pontbeli koncentrációérték.

Amennyiben a vizsgálat tárgya egynél több anyagra, de egy időállapotra vonatkozik, akkor a következő megoldás alkalmazható:

Minden anyagra elkészíthetők az eredménytérképek, azonban ezek közül egyszerre csak egyet lehet szemlélni, mert a felületi színek kifednék egymást. Viszont egy tetszőlegesen kiválasztott anyag eredménytérképével együtt oszlopdiagrammal megadható a többi anyagra vonatkozó érték is, tetszőlegesen választott pontra vagy pontokra. A modellezés során ugyanis elméleti rácsháló készül, ami lefedi a teljes térképi területet és melynek egyes rácspontjaihoz a számított koncentráció értékek tartoznak. A modellezésnél tetszőlegesen beállítható a rácsháló sűrűsége. (A példákban bemutatott modelleknél az egyes rácspontok 50 m távolságban helyezkednek el egymástól.) Ez a rácsháló lehetővé teszi, hogy a vizsgált területen belül tetszőleges ponthoz elkészíthetők legyenek több anyagra vonatkozó diagramok. Ezek a diagramok a különböző szennyező anyagok koncentrációit szemléltetik a felhasználó által kiválasztott pontokban (útkereszteződések, jellemző pontok stb.).

Lehetőség van arra is, hogy kiválasztott pontokhoz a vizualizálást segítő különálló grafikonok készüljenek. 

Monitorozás

Számos feladat esetén nem elég adott időpillanatban vizsgálni különböző anyagok térbeli jellemzőit, hanem fontos az időbeli változás követése is, amire több módszer áll rendelkezésre. 

Az egyes anyagokra vonatkozóan létre kell hozni egy-egy adatbázist, ahol tárolásra kerülnek az anyagok térbeli koncentrációértékei az egyes időpillanatokra lebontva. (Ezek létrehozását és karbantartását célszerű külső adatbázis-kezelő rendszer segítségével végezni. A MapInfo esetében az Access alkalmazása ajánlatos ilyen külső rendszer gyanánt, mivel ez szervesen kapcsolódni tud a MapInfo saját belső formátumaihoz.) Az adatbázisban az egyes rekordok a elméleti rácsháló csomópontjainak adatait tartalmazzák. (Az x, y koordináták egy adott vetületi rendszerben, és az egyes időpontokra vonatkozó koncentrációértékek). 

A létrehozott adattáblák alapján bármely anyagra elkészíthető tetszőleges időpillanatban a koncentráció értékeket mutató áttetsző eredménytérkép. A különböző időpontokhoz készült térképek együttes tanulmányozásával könnyen követhető a változás. 

Alkalmazható azonban más módszer is. Az adatbázisban eltárolt két időpillanatra vonatkozó értékek különbségeit kigyűjtve létrehozható egy új adattábla, ami csak a két időállapot közötti változást tartalmazza. Ez a tábla már nem abszolút mértékben adja meg a koncentrációkat, azonban a benne tartalmazott különbségek alapján a változás iránya és mértéke jól érzékelhető. 

Ezek az eredménytérképek továbbra is csak egy anyagra vonatkoznak, bár az időbeli változás jól követhető, továbbá a földrajzi környezetből sincsenek kiragadva, ami növeli az értelmezhetőségüket. 

Ha egynél több anyagra vonatkozóan kell vizsgálni az időbeli változást, akkor az előbb leírt módszerek mellett ismét a pontokra vonatkozó diagramokat lehet alkalmazni. Ebben az esetben azonban az egyes diagramok nem különböző anyagoknak egy időpontban lévő mennyiségeit adják meg, hanem egy anyagnak a különböző pillanatokban lévő értékeit. 

Ebben az esetben is tetszőleges számú pontra lehet elkészíteni ezeket a diagramokat, de legfeljebb két anyagra. (Egy anyag esetében álló, két anyag esetében fekvő diagramokat érdemes alkalmazni.)

A korábban említett grafikonkészítési lehetőség itt is rendelkezésre áll. Ebben az esetben viszont a grafikonokon időbeli változást lehet követni, tetszőlegesen kiválasztott pont esetén.

A leírt módszerek még kombinálhatók a domborzatmodellel is, hogy szükség esetében térben is szemlélni lehessen az eredménytérképeket.

Összességében a folyamatok modellezésének a térinformatikával való ötvözése új és rendkívül hasznos segítséget adhat gazdasági, társadalmi és környezeti folyamatok vizsgálatára.